Nov. 29.

Fekete-fehér filmes fotók | Black and white film photos

Virtuális utazás a múltba: fekete-fehér filmes képek napjainkból! :)
 
Virtual time traveling back into the past: black and white negative film pictures from our days! :)
 

 


 
Iskolai feladatként az év elején elkezdtem fekete-fehér filmre fotózni édesapám régi Pentax K1000-esével. Az első tekercsből teszek közzé most egy válogatást.
 
I’ve started shooting black and white negative film as a photo school task earlier this year, using my father’s old Pentax K1000. Here’s a little selection from the first roll I’ve shot with it. :)
 
Maga a képkészítési folyamat jóval lassabb, mint amit napjaink kényelmes technikai vívmányainak köszönhetően megszokhattunk, hiszen kézzel kell fókuszálni, egy elég sötét keresőn keresztül, néha kicsit hasra ütve. Emellett az expozíciós értékek bemérésére is a digitális gépet használtam, de nem tudván, hogy az pontosan mit is eredményezhet, mindig igyekeztem valamelyest alá és fölé is exponálni egy-egy extra képpel.
 
The process of taking a picture like this is much slower than what we are used to with today’s amazing technology. You have to do the focusing manually, through a rather dark viewfinder, so it’s like a fun little guessing game at times. :) And figuring out the exposure values are not the easiest either, I was using my DSLR for that, but because I wasn’t super sure how correct it is, I always took 1-1 little bit over- and underexposed shots too.
 
Ez a lassúság tehát mozdulatlan témákat igényelt, és érdekes volt megfigyelni, ahogy a folyamat hatására a szokásos vidám hangzavart felváltja a lélegzetvisszafojtott, izgatott várakozás, hogy mikor lövöm már el azt a bizonyos EGY képet. És ha már izgatott várakozásról beszélünk, a képeket persze nem is láthattuk rögtön, hanem meg kellett várni, amíg a teljes tekercs betelik, és utána saját kezűleg hívtam elő. Ez sokak számára fétis jellegű izgalmakat jelent, de én boldogan ruháznám át ezt a feladatot másra a következő alkalommal (ahogy tettem is ezt a későbbi színes tekercsekkel 😉 😉 ).
 
So this slow process required stationary subjects to shoot, and it was interesting to see how the usual loud environment quickly transformed into a quiet, excited one, as everyone was waiting for THAT ONE SHOT. Speaking of excitement, of course we couldn’t even see our pics right away, had to wait until I filled the whole roll with stuff, and then I developed the film myself. Certain people would go crazy for that, but for me, I’m sure I’m more than happy to give that task to someone else (just as I did it with my color films later 😉 😉 ).
 
Alul: így néz ki egy elbénázott expó, szerintem elfelejtettem bekapcsolni a vakukioldót. Micsoda amatőr hiba. 😀
 
Below: this is what an unsuccessful exposure looks like. I think I’ve forgotten to switch on the radio trigger. What a lame mistake on my part. 😀
 
Nagyon tetszik a képek hangulata, egy mini időutazás az egész. A szemcsék, szöszök, meg a vegyszerek által hagyott pacák pedig csak méginkább javítanak rajta számomra, így nem is bajlódtam nagyon az eltüntetésükkel.
 
I really like how these pictures turned out, it feels like they are from the past. The grain, the dust, the little hairs and the big spots left by the chemicals really add to the mood of it in my opinion, so I didn’t even bother removing them.
 
Végezetül pedig íme a (majdnem) teljes tekercs egyszerre. Ha tetszettek a fotók, vagy ti is csináltatok már ilyesmit, mindenképp írjátok meg a kommentekben! :)
 
And finally, here’s the (almost) whole roll. If you liked the photos, or you have ever done anything similar, please leave a comment about it below! :)